Előzzük meg a kiégést!
Lelkigondozói, mentori beszélgetéseimben a a három lábú szék szimbólum segítségével összegzem a megelőzés, megújulás testi-lelki vonatkozásait. A test „három lábú széke” a következő három terület, ami jelzi az egészséget vagy a testünkben levő rendellenességet: alvás, étkezés, mozgás.
Az alvásunk mennyisége (mindenkinek van egy kiszabott alvásigénye, általában 6-8 óra között) és minősége (felületes alvás és álomalvás) határozza meg, hogy kielégítő-e az alvás. Ha jól alszunk, akkor este lefekszünk és reggel szinte ugyanabban a pózban ébredünk, anélkül, hogy bármire emlékeznénk az éjszakai időből. Természetes, hogy az elalvás idejében van felszínes alvás, de nem vezet jóra, ha ez hosszan tartó, akár az éjjel nagy részét ilyen szendergő alvás jellemzi. Alvás közben termelődik a melatonin, tehát az immunrendszer erősségét jelentősen befolyásolja az alvás minősége.
Az étkezés minősége, mennyisége és elfogyasztásának körülményei ugyancsak nagy mértékben hozzájárulnak az egészséges életmódhoz. Az egészéges táplálkozás minden embernek fontos kell legyen, tájékozódni és ismeretet szerezni arról, hogy megtegye, ami rajta áll, hogy az eledel orvosság legyen és ne méreg a testnek.
A mozgáshiány korunk egyik kiemelkedő problémája. A technika, az ülőmunkák megnövekedése, a kényelem igénye egyre inkább hozzájárul ehhez. A mozgás hiánya nagymértékben felgyorsítja testünkben a szervi problémák kialakulását, nem feltétlenül alakul ki túlsúly, de következményei a normál testsúly megtartása mellett is jelentkezhetnek. Ilyen például a cukorbetegség, vérnyomás emelkedése, szív és érrendszeri betegségek kialakulása, ízületi betegségek, sérülések kialakulása, csigolyák közti porckorongok sérülése, stresszbetegségek kialakulása, rosszkedv előidézése. Tehát az erőnlét hiányában alvászavar, fáradékonyság, mozgásszervi betegségek jelentkeznek, s természetesen ez negatívan
befolyásolja az immunrendszert, ugyanakkor a mentális egészség feltétele is a rendszeres mozgás. Naponta legalább harminc perces folyamatos és tempós gyaloglás már jó kezdet.
A lélek három pilléreként a következő három területet említem: Istennel, magunkkal és szeretteinkkel való kapcsolat, de az anyagi világgal való kapcsolat is ide tartozik. Magába foglalja a fogalmakat, mint énkép, önbecsülés, de az önbizalom fogalmától kezdve az öngondoskodásig haladva is oda jutunk, hogy a legfontosabb a hitünk. Isten igéje, a keresztény lelkigondozói, terápiás beszélgetések, csoportos bibliatanulmányok eszközök lehetnek, hogy ezekben eligazodjunk. Merjünk segítséget kérni!
Ha egy mérgező kapcsolatban élünk, akár otthon vagy a nagyobb családban, munkahelyen,
gyülekezetben, ez kihat a testi egészégünkre is. Fordítva is igaz, amennyiben minél több
egészéges és építő szeretetteljes kapcsolat vesz körül, még a betegségünkből is hamarabb
meggyógyulunk. A szeretteinkkel való kapcsolatban akkor növekedhetünk, ha önmagunkkal rendben vagyunk. Fontos megemlíteni még az anyagi világgal való kapcsolatunk egyik egészséges fokmérőjét,
ami a megelégedés (hálaadás) képessége.
„Nem az a gazdag ember ugyanis, aki sokat birtokol, hanem aki egészséges módon megelégedett.”
Az anyagi biztonságunk viszont legtöbbször kapcsolatban van az elhívásunkkal. Még ha a munkahelyünk nem is egyezik meg a küldetésünkkel, hivatásunkkal, befolyásolja azt. Ajánlatos a küldetéstudatot megerősíteni, időnként újra értékelni. Jó kérdések ilyenkor: Mi az, amit szenvedéllyel tudok végezni? Milyen erőforrásokat kaptam ehhez személyiségemben, s az élettapasztalattal, amivel rendelkezem? Mennyire törekszem ezeket beépíteni a hivatásomba? Nem utolsó sorban a megelőzés fontos pillére az egészséges kapcsolatok és közösség tudatos ápolása. A szakember és mentor, aki felé elszámoltatható lehet a kiégéssel megküzdő személy, eszközök a Jó Isten kezében. A szupervíziós beszélgetések igénybevétele is visszafordító erővel bírhat a kiégés lejtőjén.
Dr. Hézser Gábor több írásában említi Illést, akit az ószövetségi történet erős hitű emberként mutat be, mint első benyomásra „sikeres embert”. Csodálatos módon jut táplálékhoz, s ő maga is csodákat tesz. Nem említi a történet, hogy „kollégái” lettek volna, csak később tesz említést az írás arról, hogy voltak követői. Tehát következik a fordulat, a sikertelenség, csalódások, lemerülés. Nem a korábbi megküzdési tapasztalataira hagyatkozik, hanem megijed, pánikba esik és egészen a halálvágyig eljut. A lelkimunkások, segítő szakmában dolgozók között is megfigyelhető a „hirtelen” jelenség, amikor egyik napról a másikra a személy elveszti lelki erejét és menekülni kíván, véget vetni ennek a kiégett életformának. A munkatempó és életritmus sajátos, a bioritmus újra és újra felborul. Ez a folyamatos egyensúlykeresés mindenki életében is rengeteg energiát felemészt. Isten megoldása nem az volt elsősorban az „Illés szindrómára”, hogy változatosságot hozzon a küldetési feladataiba, hanem az egyszerű alapszükségletek kielégítése volt az első: rendszeres és kielégítő alvás, étkezés. Majd a halk és szelíd szó.
Bátorítalak, kedves, hogy merj pihenni, kikapcsolódni és újra meghallod majd Isten szelíd hangját, hisz a fáradt, sebzett bárányt a Pásztor mindig karjára veszi. Legyen részed ma is a „füves legelőkön és a csendes vizeknél” való feltöltődésben!
