Visszajelzések
Megnyert csata, hogy elmentem! Tartottam tőle, hogy a hiányosságaim elterelik a figyelmem másokról és nem tudok majd nyitott lenni. Nem is jutottak eszembe. Sőt, olyan áldott beszélgetésekkel, elfogadással találkoztam és kedves, őszinte mosolyokkal. Igazán jó volt. Hogy csoportmunkával születtek az áhítatok az nagyon hűha volt. Új élmény! És a nők bátrabbak voltak így, megszólaltak, elmondták a gondolataikat, megosztották önmagukat. A dixit kártyásnál különösen őszinték voltak. Az üzenetek is sokat jelentettek. Nekem főleg az érzések tudatosítása és a szeretetteljes beszélgetésekről szóló részek. Mivel a gyógyuláson van a fókuszom, nagyon vártam, hogy Isten majd személyes üzenettel, igei vezetéssel mutatja meg a következő tennivalómat a testi-lelki egészségem felé. De Ő máshogy válaszolt. Adott személyes beszélgetéseket, csodálatos nőket, aki által Isten gyógyított. Volt akivel órákat beszélgettem, volt akivel 5 percet, és volt akivel csak néhány mondatot, de bármeddig is tartott, Isten használta őket. (Nagyon reménykedem benne, hogy engem is tudott használni mások életében!). Régóta nagy vágyam, és sóvárgásom, hogy legyen egy barátom, akivel bármit megbeszélhetek, túl a felszínen, sőt túl egy-egy igei üzeneten való elmélkedésen. Vannak, akikkel szeretek lenni, akikkel jó beszélgetni, de igazi barátnőm évek óta nincs, akire bármit rábízhatok és aki bármit rám bízhat. Volt, hogy csalódtam, és akit a barátomnak hittem, az engem “csak” szolgálatnak tekintett, “megmentendőnek”, és ő nem akarta (vagy nem tudta???) önmagát igazán megosztani.A hétvége áldása, hogy az egyik jó beszélgetésből mély beszélgetés lett, ami azóta is tart.Nagyon gazdag volt a hétvége.
Alig ismertem valakit az elején, és nem tudom, miért, de úgy gondoltam, itt mindenkinek „tökéletes” az élete. Aztán szépen sorban megnyíltunk, felvállaltuk a gyengeségeinket. Mindenkinek más problémái voltak/vannak. Jó volt egymásért imádkozni. Jó volt, hogy volt „egyéni én idő” is. A himnuszunk naponta többször eszembe jut, és azonkapom magam, hogy énekelek.
A nem megfelelő időbeosztás miatt elsősorban az elegendő alvás hegyét kell megmásznom. Elég magas hegynek tűnik, de Vele ez is sikerülhet.
Telve van a szívem hálával az elmúlt napokért, mert többet kaptam közöttetek, mint amit remélhettem. Az Úr különleges gyöngyszeme volt számomra ez a négy nagy! Övé legyen minden dicsőség! Köszönöm Nektek azt is, hogy sokan eszköz voltatok számomra abban is, hogy az Úr megerősítő szavait közvetítettétek felém.
És most inkább azért jöttem, hogy adjak és áldás legyek másoknak, mégis nagyon sokat kaptam tőletek, szeretetet, türelmet, jó beszélgetéseket. Ünnep közötti (Karácsony és Újév) ónosesőben csúnyán elestem, ezért a jobb bokám roncsolodótt, a sok bicegéstől a csipőm sem volt a régi… szombaton viszont az Úr a masszőrt használta hogy meggyógyítson. Azóta se boka se csipőfájás nincs. Na ezt hagytam én ott: a fizikai fájdalmat.
Bennem pedig egy kép jelent meg mindezekkel kapcsolatban, méghozzá a metamorfózis. Az átalakulás folyamata pedig fájdalommal jár. Amikor az Úr mindezeket a szívembe véste, kérte, hogy írjam is le, hogy ne felejtsem el. Én olyan boldog térdeltem a fürdő kövén és írtam és imádkoztam, mint talán még soha! Békességet adott nekem az Úr és megerősített. A fizikai, látható világban nem változott semmi, de a szemeimet másra irányította és az Ő szeretetével töltötte meg a szívemet. Tudom, hogy még sok minden van előttem és biztosan nehézségek is lesznek még, de tudom, hogy velem van. Ő fogja a kezem és tudom azt is, ha elfáradok vagy ha próbák terhe nyom, Ő nem elhagy, hanem a tenyerén hordoz engem.
