Hogyan szabadított fel az ünnepi készülődés egyszerűsítése?
Évről évre tapasztalom, hogy a karácsonyhoz vezető időszak nem attól lesz békésebb, ha több tervezőlapot töltök ki, vagy ha már novemberben precíz feladatsort készítek (mondjuk a precíz szót én ezen a területen el is hagyhatom. :). Sokszor éppen a túlbonyolított tervezés is elvisz minket attól, amire a legnagyobb szükségünk lenne: az Istennel való csendességtől!
Volt olyan adventem, amikor heteket töltöttem listák és menük szerkesztésével, aztán december közepére kiderült, hogy a fele sem fog megvalósulni. A kudarc érzése sokszor nagyobb volt, mint az ünnep öröme. Ez nem azt jelenti, hogy nincs hasznossága a tervezésnek, csak az is egyszerűbb megközelítésben nyert értelmet. A fordulat akkor jött el, amikor tudatosan mindent is egyszerűsíteni igyekeztem.
1. Adventi csendesség, a legegyszerűbb formában
Az első döntésem az volt egyik évben, hogy elengedtem a bonyolult „adventi áhítattervezőket”. Helyettük bevezettem egy sokkal mélyebb gyakorlatot, az egyszerű bibliaolvasást:
Egész adventben csak egyetlen igeszakaszt vagy egy Zsoltárt olvastam minden nap. Amikor meggyújtom az adventi gyertyát, elolvasom ugyanazt a szakaszt, szakaszokra bontva vagy egyben, ahogy éppen jól esik. A lényeg nem az, hogy minél többet olvassak, hanem hogy lassan mélyüljek. Ez a gyakorlat különös csendet hozott. A sok rohanás között minden nap volt egy pont, ahol visszaültem Isten elé, és fókuszba került az ünnep lényege. Volt amikor észrevétlenül memorizálássá vált a napi ige, és ez hozta meg az advent örömét.
2. A háromoszlopos stratégia, ami megmentette a tervezést
A hosszú, részletes tervezők helyett vagy mellett, minden este előveszek egy papírt, és három egyszerű oszlopot rajzolok.
- Első oszlop: minden feladat, ami eszembe jut másnapra. Leírok mindent, ami a fejemben kavarog, legyen apróság vagy nagyobb tennivaló, elintéznivaló.
- Második oszlop: azok a feladatok, amelyek elmaradhatnak. Ami nem fontos, vagy ha kimarad, nem történik semmi baj. Ezek közül néhányat át is húzok már akkor. Ez óriási szabadság 🙂 .
- Harmadik oszlop: amiben segítséget kérhetek vagy delegálhatok. Amit nem muszáj nekem (egyedül) végezni, azt igyekszem megosztani vagy átadni. Sokszor épp ez oldja fel a legnagyobb szorongást.
Ebben a módszerben az a legjobb, hogy nem kell egy egész hónapot előre látnom, csak egy napot is elég egyszerre. Így sokkal átláthatóbb, kezelhetőbb a készülődés.
3. A szolgálat iránya meghatározza a feladatok lényegét
Mielőtt listákat írnék, mindig felteszem magamnak a kérdést:
Kinek szeretnék szolgálni ezen a karácsonyon? Más karácsony az, amikor kisgyermekeim vannak, amikor beteg hozzátartozót gondozunk, vagy amikor gyülekezeti szolgálatok töltenek ki. Ha először tisztázom a „célt”, akkor egészen másképp kezdem el látni a feladatokat, és egészen más lesz a szívem terheltsége is.
4. Az egyszerűsített karácsonyi menü , a béke egyik kulcsa
Évek óta gyakorlom kisebb-nagyobb sikerrel úgy alakítani a karácsonyi étkezéseket, hogy ne a főzésről szóljon az ünnep hete.
Ha kisgyermekeim vannak, akkor a menüt az ő ízlésük szerint tervezzük. Ha a gyermekemnek a puding a kedvence, nem fogok zserbót készíteni. A karácsony nem a hatfogásos menükről szól, hanem arról, hogy együtt legyünk.
Ha vendégeket várunk, két héttel előtte megsüthetem a zserbót, kalácsot vagy pogácsát, lefagyasztom, majd az ünnep előtt csak előveszem. Így a karácsony előtti napok csendesebbek, felszabadultabbak.
Ha csak a saját családunkkal vagyunk, merem kipróbálni egy új, egyszerű receptet is, csupán örömből. Ez ritka évben sikerült az utóbbi időben, de jó nosztalgiázni és újra várni egy ilyen évre is majd megint :).
Ha a karácsony szolgálattal jár, beteglátogatással, gyülekezeti alkalmak sűrűsödésével vagy kántálással, akkor a menüt még jobban ajánlatos leegyszerűsíteni. A hét elején előkészíthetjük az alapanyagokat, félig megfőzzük, amit lehet, és lefagyasztjuk, így az ünnep napjain már csak 10–20 percet kell a konyhában tölteni. Ez óriási szabadságot ad. A karácsony, a vendégfogadás nem a főzésről, hanem a Vendégről, a jelenlétről szól elsősorban (Mária és Márta története ezért is lett leírva a Bibliában.)
5. Ruhaszettek előkészítése december 1-től
Ez az egyik nagyon jó tehermentesítő gyakorlat, amit valakitől ellestem.
December 1-től előkészítette az ünnepi alkalmakra szánt ruhát az egész család számára. Külön ruhafogasra vagy szekrénybe tette, és ott várták a karácsonyt. Így az ünnep napjain nem kell vasalni, keresgélni vagy összeállítani semmit, egyszerűen elő lehet venni a kész szetteket. Ez az apró előkészület rengeteget könnyít a karácsony hetén, főleg amikor több alkalomra is menni kell.
6. A takarítás is egyszerűsíthető
A nagytakarítást zónákra bontva végzem nem csak ünnepekkor, és amit lehet, már novemberben elintézek, ha segítséggel is. Ha decemberben nincs több időm, akkor elfogadom, hogy csak felszínes takarítás fér bele. A békességem fontosabb, mint a csillogó lakás.
7. S egyik legfontosabb felismerésem az ünnepben
… ez volt: Nem tudok mindenki felé szolgálni. Nem is kell! ( A megfelelési kényszer egy lelkipásztorcsaládban, és nem csak ott, külön tanulási folyamat és visszatérő kísértés, ami ellophatja az örömet).
A karácsony akkor válik békéssé, amikor megértem, miről szól az ünnep, ebben az életszakaszban kiket bízott rám Isten különösképpen, és hogy közben nekem is szabad egyszerűsítenem, pihennem és átadnom feladatokat. Az ünnep szépsége nem a tökéletesen kipipált listákban van, hanem abban, amikor le tudok lassulni és a szívem kész, hogy találkozzon Jézussal.
“Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Zsoltárok 46:11
