Annyit érek, amennyit keresek?
Annyit érek, ahány gyerekem van?
Annyit érek, amilyen fiatalnak meg tudok maradni?
Annyit érek, ahány kapcsolatom van?
Annyit érek, ahány nyelvet beszélni tudok?
Annyit érek, amennyit szolgálni és segíteni tudok?
… folytatható a sok kérdés, amire hamar válaszolhatjuk, hogy nem!
Valóban? Így is érezzük legbelül?!
A mai világban a nők értékeit gyakran a külső tényezők határozzák meg: az anyagi javak, a külső megjelenés, a karrier, a luxus, a státuszszimbólumok, a befolyás, a népszerűség. Ez a szemlélet azonban felszínes és hamis, és nem veszi figyelembe a nő belső értékeit és egyediségét, Istentől való teremtettségét és az abból fakadó küldetését a világban. Egy pszichológus egyszer azt mondta: „a nő legfőbb értéke, hogy tovább tudja vinni az életet”.
Én is így nőttem fel, ebben az értékrendszerben. Nem csak a gyerekvállalás által tovább adni az életet, hanem másokat Krisztushoz vezetni a szolgálat, segítés által, mert ez a hívő nőnek is az öröme és sikere!
De ha ezt csak külső megfelelés miatt valljuk, a keresztény szolgálatban is gyakran találkozunk hamis mintákkal, nőkkel, akik látszólag tökéletes képet láttatnak magukról. Mosolygósak, segítőkészek, mindig ott vannak, ahol szükség van rájuk. Vajon a szívük mélyén is ott van a béke és az öröm, vagy csupán egy jól felépített szerepnek próbálnak megfelelni?
A leggyakoribb sémák
Sokszor előfordul, hogy a keresztény nők is olyan rejtett sémák szerint élnek, amelyek nem világi értékek szerintiek, de gátolják őket a valódi önazonosságuk megélésében és a szabad szolgálatban. Ezek a sémák gyakran a múltból, a családi mintákból vagy a társadalmi elvárásokból erednek. Nézzünk meg néhány gyakori példát:
- A tökéletes keresztény nő sémája: Ez a séma arra kényszeríti a nőket, hogy mindig erősek, boldogok és makulátlanok legyenek. Nem engedhetik meg maguknak a gyengeséget, a szomorúságot vagy a hibázást. Arra gondolnak, hogy így nem tudnak másoknak segíteni, ha ők is megmutatják a gyenge vagy hibás oldalukat. Ez a séma óriási terhet ró a nőkre, és megakadályozza őket abban, hogy őszinték legyenek önmagukhoz és másokhoz. Nem is tudnak így bizalmi kapcsolatokat ápolni hosszútávon. Társas magányban élő vagy elszigetelődött keresztények az ilyen nők, akiknek nem nehéz hallgatni egy közösségben, de nem biztos, hogy ebben leli kedvét az Úr.
- Az áldozat sémája: Ez a séma arra készteti a keresztyéneket, hogy mindig mások szükségleteit helyezzék a sajátjuk elé, ebben látják értéküket is. Elhanyagolják a saját igényeiket, és addig hajszolják magukat, amíg teljesen ki nem merülnek. Ez a séma hosszú távon kiégéshez és elégedetlenséghez vezethet, örömtelen és keserűkedvű szolgáló az ilyen, mert még így sem tudja sokszor abbahagyni, amit tesz, hiszen „hűséges szolga” szeretne lenni. Az önzetlenség nem egyenlő a mártír szereppel.
- A megfelelési kényszer sémája: Ez a séma arra ösztönözi a hívő embereket, hogy mindig mások elvárásainak megfelelően cselekedjenek. Félnek a kritikától és az elutasítástól, ezért inkább elnyomják a saját véleményüket és vágyaikat. Ez a séma megakadályozza a nőket abban, hogy kibontakoztassák az Istentől kapott ajándékaikat.
„… és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes!” (Róma 12, 2)
Hogyan szabadultam meg a rejtett sémáktól?
– Önismeret: Fontos volt, hogy tükörbe nézzek, és megértsem, honnan erednek a rejtett sémáim. Ehhez segített az önreflexió – a bibliaolvasás, az igazság megértése után (= Az elmélkedéssel ne üzenetet készítsek egy szolgálathoz, hanem lelki eledelt magamnak.) A naplóírás is jól visszaadta a hamis és igaz meglátásaimat, néha megijedtem a gondolataimtól másnap. Nem utolsó sorban a beszélgetés és közös imádkozás egy bizalmas baráttal vagy lelki vezetővel, aki kívülről látott engem és nem volt tele előítélettel vagy nem volt elfogult velem, illetve én is nyíltan fel tudtam vállalni magam, amit ő visszatükrözhetett. Sírtam is néha, mert fájt. De így tudott Isten felszabadítani és meggyógyítani.
– Kegyelem: Sokszor volt késztetésem arra, hogy úgy éljek, mint például a mentorom, aki ugye előttem jár (azért mentor), de amilyen még nem vagyok. Magas mérce állt előttem amúgy is, nagyszüleim, szüleim, férjem szülei is lelkipásztor családok voltak, akik megélték a hitet, nem csak hirdették azt. Emlékeztetnem kellett magam arra mindennap, hogy Isten szeret, és elfogad úgy, ahogy ma vagyok, a hiányaimmal együtt. Ne akarjak tökéletes lenni már ma, vagy gyorsan, hanem engedjem, hogy Isten kegyelme átformáljon, és tudjak ünnepleni ebben a folyamatban. Milyen jó volt azután tapasztalni az évek teltével, hogy ez tudott igazán példa lenni másoknak és ez tudott segíteni is. Ez van az Isten dicsőségére!
– Határok: Tanulnom kellett határokat szabni, és nemet mondani, amikor szükséges. „A férjem az én józanságom” – idéztem az évek során a szolgálatra való meghívásokkor ezt a mondatot, ha időt kértem a válaszadásra. Ő volt az, aki sokszor fékezni tudott, hogy ne vállaljak túl sok feladatot, és szánjak időt a saját feltöltődésre is. (Óriási ajándék a férj védelme, Isten céllal helyezett rájuk nagyobb felelősséget! – ezt nem győzöm eleget hangsúlyozni még mindig magamnak is.)
– Közösség: Kerestem olyan kisebb közösséget, ahol elfogadnak és támogatnak elvárások és sztereotípiák nélkül. Ezek általában nem a helyi gyülekezetemből valók voltak, mert így megoszthattam a küzdelmeim anélkül, hogy attól tartsak, hogy ők is bevonódnak érzelmileg. Imatámogatást, bátorítást nyertem.
A keresztény szolgálat arról szól, hogy Isten szeretetét és kegyelmét közvetítjük mások felé szóval és mintánkkal. Elsődleges identitásunkat tehát nem abból nyerjük, hogy a világi értékeket háttérbe tudjuk már helyezni, hanem abból, hogy megszabadulunk a rejtett sémáinktól. Ennek a személyes tapasztalatnak következményeként pedig szabadon szolgálhatunk, és megélhetjük azt a felszabadult örömöt és békét, amit Isten kínál. Na, ez lesz kívánatos.
„Ezért álljatok meg abban a szabadságban, amelyre Krisztus megszabadított minket, és ne engedjétek magatokat újból a szolgaság igájába fogni!” (Galata 5:1)
Ez lenne az én sikerem is: a hiteles keresztény élet, ami Kegyelem!
